Bevezetés

-Alexandra!!!! Gyere le, mindjárt lekésed a buszt!-hallottam anyám hangját lentről. Hát igen...anyámmal ketten élünk, mert apám a születésem előtt meghalt. Így anyára maradtam. Nagyon sok gond van velem, mint általában a többi 16 évessel. Június közepe  van az utolsó tanítási nap és a busz amit mindjárt lekések az egy sulibusz. Nálunk ilyen is van. -Jólvan anya mindjárt lent vagyok!- ez igaz is lett volna ha este nem dobom el valahova a telefonomat és most megtalálnám. Elkezdtem feltúrni a szobám és anyám megint felkiálltott, hohy ha most azonnal nem megyek le és indulok el feljönn és ő visz be. Ami azért ciki mert anyámnak rózsaszín, nem viccelek egyenesen rikító RÓZSASZÍN kocsija van. Brrrrr, nem a kedvemc színem. Pont végszóra megtaláltam a telóm az asztalom alatt és felkapva a táskámat rohantam lefele. Csodálkozom h az IPhone 5nek nem tört be a kijelzője. Gyorsba nyomtam egy puszit anyum arcára és már rohantam is ki az ajtón a buszmegállóba. Épp, hogy elértem a buszt. A gimi ahova jártam nem volt messze tőlünk, 10 perc séta busszal meg kb. 5 perc. Anyám azért ragaszkodott, hogy busszal járjak be, mert mindig későn készülök el és nem akarja, hogy elkéssek. Amikor megérkezett a busz a suli elé rögtön kipattantam és indultam el befelé amikor kesves barátnőm Liza a nyakamba ugrott. -Liza, te honnan pottyantál ide?-kérdeztem nagyra nyílt szemekkel. -Nem hallottad, hogy szóltam? Amúgy láttalak leszállni és gondoltam mehetnénk együtt!-vigyorogta. Elindultunk és megbeszéltük a mindennapi dolgainkat a gimiben nem voltunk valami népszerűek legalább is én, mert hiába nem néztem ki rosszul ez senkinek sem tünt fel ugyan is jók voltak a jegyeim. A mi sulinkban a srácok nem a jó osztályzatú okos lányokat szemelték ki maguknak hanem a plázacica szőke ribiket. Bár a pasiknál sem voltak valami okosak a személyek, mindegyik kigyúrt izomagy volt. Hiába néznek ki jól ha konkrétan az agyuk helyett egy borsó van. Lizával felmentünk a termünkbe és vártuk a tanárt ahigyan mindig is szoktuk. Elkezdődtek az órák amik számomra rettentően unalmasak voltak, mert valamit ezernél többször is el kellett magyarázni az idióta osztálytársaim miatt. Az órák úgy teltek, mint mindig. Unalmasan. Hazafele menet Liza kitalálta, hogy menjünk el bulizni egy igen népszerű szórakozóhelyre. Nagy nehezen belementem, mert ma nem volt kedvem bulizni. Pedig nagyon sokat szoktam és ezért van nagyon sok baja anyámnak velem. A buli nem ügy sült el, mint ahogy terveztük. Ilyen még nem volt velünk soha sem, két srác akikkel táncoltunk drogot raktak a zsebünkbe és pont kifogtuk a rendőröket az utca sarkon. Átnéztek minket és megtalálták a cuccot. Végül az örsön kötöttünk ki és a szüleink illetve nekem csak anya nagyon nem örült, hogy értem kellett jönnie. Már késő volt, majdnem éjfél és még mindig nem jött meg pedig 10 körül hívták a rendőrök. Aggódtam, nem tudtam jól van-e vagy esetleg történt vele valami. Velem még sosem volt ilyen, eddig nem hoztak be a rendőrök és jogosan, mert nem is csináltam még ilyet és most sem szándékosan. Eszem ágában sem volt és nem is lesz soha, hogy valaha is drogozzak. Ez nagyon messze állt tőlem. Már hajnali egy is elmúlt és még mindig semmi hír anyáról. Lizát már 11 körül elvittek a szülei és megtiltották. Hogy bármilyen kapcsolatot és létesítsen velem, mintha én tehetnék az egészeől miközben Liza akarta, hogy elmenjünk bulizni. Ennyit rólam és arról, hogy hisznek nekem. Az egész estét bent töltöttem, mert ezek szerint anya elfelejtette, hogy az egyetlen lánya a sítten van. Marha jó mondhatom. Másnap derült csak ki, hogy én miért éjszakáztam az őrsön. Reggel szólt egy rendőr, hogy telefonom van. Én oersze azt hittem, hogy az anyám....de nem, egy ismeretlen férfi volt és azt küzölte, hogy az édesanyám már nem tud él. Elfehéredtek az ujjaim, ahogy a telefont markoltam, azt hittem ott esem össze. Letette a telefont. A rendőr ki vette a kezemből a kagylót és lerakta, nem vitt vissza a cellámba hanem egy rendőrautóhoz vezetett. Én csendesen beültem és vártam, nem volt erőm tiltakozni annyira sokkos állapotban voltam. Valószínűleg a rendőrnek is feltűnt, mert nem kérdezett semmit csak haza vitt. Hogy honnan tudta, hogy hol lakok számomra az már rejtély marad. Az elkövetkező nyaram nehezen telt, nagyon sok mindent el kellett intéznem anya halálával és azzal kapcsolatban, hogy smint legyen tovább. Végül egy új bentlakásos sulinál döntöttem ami messze volt innen. A gyámügy is bele egyezett, hisz tudták, hogy kell a környezetváltozás.